Nyakgyűrűs leolvasások a 2015/2016-os vadlúd szezonban

Száz Völgy TE, 2016. jan. 14. 9:47   [ 2016. jan. 14. 9:49 frissítve ]
Egyesületünk egyik kiemelt programjaként egy vadlúdszezonban hetente több alkalommal is regisztráljuk a nálunk éjszakázó vadludak mennyiségét, illetve, hogy milyen fajok fordulnak elő és mekkora mennyiségben, különös tekintettel a ritka és globálisan veszélyeztetett vadlúdfajokra. Ilyen megfigyelések alkalmával sikerül egy-egy színes nyakgyűrűvel megjelölt egyedet is találnunk. A ludakat a gyűrűzés helyén speciális és hosszan tartó előkészületek után sikerül csak befogni, majd a szokásos alumínium gyűrű mellett egy feltűnő, színes nyakgyűrűvel látják el őket. Ennek a jelölésnek lényege az, hogy így nem kell a madarakat újra befogni az azonosításuk miatt, hanem messziről, akár több száz méterről is lehetséges az egyedi azonosításuk. Ehhez azonban szükséges a nagy nagyítású teleszkóp, ideális időjárási körülmények, éles szem és persze egy nagy adag szerencse. Ha ezek mind adottak, akkor jó eséllyel sikeres lesz a megfigyelés. Az azonosítást követően az adatokat a Madárgyűrűzési Központnak küldjük meg, ahonnan megkapjuk a gyűrűs madár részletes adatait. Az értékes és érdekes adatokból kiderül például, hogy mikor és hol gyűrűzték, mekkora távolságot tett meg, milyen területeket érintett, illetve, hogy útja során máshol is leolvasták-e.
Ebben a beszámolóban összefoglaljuk az idei 2015/16-os lúdszezon eddigi legérdekesebb nyakgyűrűs leolvasásait. 
Az idei szezonban az első érdekesebb nyakgyűrűs vadludunk egy nyári lúd (Anser anser) volt. Őt egy piros alapon fehér karakterekkel ellátott nyakgyűrűvel jelölték meg a szakemberek. Nekünk 2015. október 24-én a naszályi Ferencmajori-halastavaknál volt szerencsénk találkozni vele és sikerült leolvasnunk a kódját. S12-es kód szerepelt rajta. 

Nyári lúd (Anser anser) piros nyakgyűrűvel, S12 kódú. Naszály, Ferencmajori-halastavak, 2015. október. 24. © Szabó Máté

Miután megkaptuk a madár életútját tartalmazó jelentést, kiderült, hogy több mint másfél évvel ez előtt, 2014. június 10-én gyűrűzték Dél-Csehországban tőlünk 169 km-re, valószínűleg fióka korában.
Az is kiderült ebből a riportból, hogy meggyűrűzése után megjárta ugyan abban az évben Észak-Lengyelországot és a követező tavasszal, tehát 2015-ben visszatért a kikelési helyére, ahol kapta nyakgyűrűjét. Április közepén látták ott utoljára, majd 2015. október 20-án a Fertőújlaki élőhely-rekonstrukción látták a magyar kollégák és 4 nappal később október 24-én, érkezett meg hozzánk a Ferencmajori-halastavakhoz. Négy nappal később (október 28.-án) is még itt láttuk a halastavaknál, majd november 12-én visszament Fertőújlakra. A nálunk telelő vadludakra nagyon jellemző viselkedés, hogy akár naponta is képesek az ilyen fontos és kiemelt vadlúdgyülekező helyek között ingázni. Több nyakgyűrűs leolvasás és műholdas nyomkövetővel ellátott vadlúd mozgása is bizonyítja ezt. 
A legutóbbi leolvasása ennek a nyári lúdnak (Anser anser) 2015. december 31-én sikerült és újból itt nálunk a tatai Öreg-tavon. Tehát újra a Komárom-Esztergom megyében telelő vadludak között köszönthetjük őt egy időre legalábbis. 

Nyári lúd (Anser anser) piros nyakgyűrűvel, S12 kódú. Megkerülési térkép.

A következőkben kettő nyakgyűrűs nagy lilikről (Anser albifrons) adunk hírt. Mind a kettő madarat egy  fekete alapon fehér karakterekkel ellátott színes gyűrűvel jelölték meg . Az egyik a  7NK, a másik pedig a 7NZ kódot viselte. 2013. február 28-án gyűrűzték meg őket a Madárgyűrűző Központ munkatársai külföldi kollégák segítségével a Zámolyi-medencében. 

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, 7NK kódú. Zámolyi-medence, 2013. február 28. © Lukács Kata

A gyűrűzésük évében, 2013 telén aztán mind a kettő madarat sikerült leolvasnunk a tatai Öreg-tónál. Ezután rendszeres vendégei voltak nálunk és szinte minden héten sikerült megtalálnunk őket. Ezek az adatok nagyon szépen megmutatják, hogy a ludak mennyire ragaszkodnak egy már bevált telelőhelyhez, és így arra is fény derül, hogy részben ugyanazok a családok jönnek hozzánk a messzi szibériai tundráról. Az, hogy 2013 óta minden szezonban sikerült bizonyítanunk a jelenlétüket azt jelenti, hogy legalább 6-szor megtették a több mint 4000 km-es távolságot a költőhely és a telelőhely között. Ezt a távolságot természetesen a madarak meggyűrűzése és újbóli megtalálásuk után áll módunkban megmondani. 
A 7NZ kódú madarat eddig csak itt nálunk látták, és az adatok alapján itt a megyében is Tatától csak 20 km-re távolodott el. Ezzel a nagy lilikkel (Anser albifrons) volt a legnagyobb szerencsénk is, ugyanis róla tudtuk a legtöbb fotót készíteni.

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, 7NZ kódú. Megkerülési térkép.

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, 7NZ kódú. Tata, Öreg-tó, 2014. január 14. © Szabó Máté

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, 7NZ kódú. Naszály, Ferencmajori-halastavak, 2014.március 07. © Szabó Máté

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, 7NZ kódú. Tata, Öreg-tó, 2014. november 20. © Szabó Máté

A 7NK kódú madár már érdekesebb. Őt ugyanis itthon is több helyen visszatalálták, sőt egyszer Szlovákiába is elment. 2014.március 1-jén látták Szlovákia észak-nyugati sarkában, miután egész télen nálunk telelt. Még abban az évben, az első nagyobb vadlúdcsapatok érkezésével Biharugrán az ott található Biharugrai-halastavaknál észlelték, és utána egy hónappal később találtuk meg itt a tatai Öreg-tavon. Itt tartózkodott a 2014/15-ös ludas szezonban és 2015. március 16-án Hajdúböszörmény mellett olvasták le nyakgyűrűjét. Szinte biztos, hogy már a költőhelyre vonuló csapattal ő is visszaindult a messzi Tajmir-félszigetre.

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, 7NK kódú. Megkerülési térkép.

2010. december 04-én Hollandiban jelölték meg fekete YEC-kódú nyakgyűrűjével az idei szezon bizonyítottan legöregebb nagy lilikjét (Anser albifons). Meggyűrűzése után végig Hollandiában maradt, majd 2011 novemberében még visszatért oda és aztán, 2012. január végén Németország keleti felén tűnt fel. 
2013. december 01-jén leolvastuk itt a tatai Öreg-tavon, és két évvel később 2015. novemberben és decemberben először a Ferencmajori-halastavaknál, majd az Öreg-tónál is feltűnt. Utóbbi helyszínen még fotó is készül róla, amin kivehető az ’E’ és ’C’ fektetett karakter. 

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, YEC kódú. Megkerülési térkép.

Nagy lilik (Anser albifrons) fekete nyakgyűrűvel, YEC kódú. Tata, Öreg-tó, 2015. december 05. © Pribéli Levente

Köszönjük az adatokat a Madárgyűrűzési Központnak! Reméljük, hogy ezek a madarak hosszú életűek lesznek és még sok-sok adattal szolgálják a természetvédelmet, hogy megértsük a madárvonulás csodálatos folyamatát. 





Comments